A világ legerősebb embere akire mindig minden pillanatban számítani lehet az édesapám, péntek óta nincs velem.

Elmondhatatlanul fáj, de tudom, hogy fentről vigyáz rám és segít nekem.

Örökbefogadás: Szerda reggel a TEGYESZ-ben kezdünk. Az ügyintéző, akinél februárban voltunk már nem dolgozik ott, így szinte elölről kell kezdeni az ügyünket. Mivel már egyszer meghallgattuk az első tájékoztatót, így abban a kedvezményben részesítettek bennünket, hogy bemegyünk, minden papírt újra kitöltünk és aznap meglesz a pszichológiai vizsgálat is. Úgy örülök, hogy haladunk ezzel is.

Lombik: Készülünk a januárra. Ma a ciklus 27. napján vagyok és nagyon görcsöl a hasam. Tegnap este pisilés után egy véres (nem barnás, véres volt) nyák volt a papíron. Gondoltam biztos megjön. Azóta is csak várom, de eddig semmi. Amitől viszont izgulok picit, hogy ma még csak 24-e van. A lombikra pedig január legelejére vagyunk beírva. Így lehet megjön még decemberben, esetleg a két ünnep között. Úgy olvastam a fórumokon, hogy van orvos a két ünnep között is, remélem indítanak is. Ezt a következő (november vége felé megjövő) menstruációmkor kiderítem. Addig meg próbálok nem gondolkozni rajta.

Az ismeretségi körben van aki felvetette, hogy minek pörgünk az örökbefogadáson, ha egyszer lombikozunk is. Én nem gondolom, hogy azért fogadnánk örökbe, mert ha nincs ló jó a szamár is elv érvényesül. Egyszerűen úgy gondolom, hogy ha nem lenne szükségünk lombikra, akkor is nyitottak lennénk az örökbefogadásra. Szóval számomra a két dolog nem függ össze, azaz maximum annyiban, hogy anyuka leszek.

A másik kérdés, hogy mi lesz így a pszichológusnál, hogy meghalt apukám. Kész vagyok e így  is? Nem tudom, de úgy gondolom, hogy igen. Sajnos elkerülhetetlen, hogy az embert veszteségek érjék. Nem tudom elképzelni sem, hogy milyen lesz a világ apa nélkül. Viszont ha már lennének gyerekeink, akkor őket sem tudnám lepasszolni, vagy szünetet kivenni mellőlük a gyászom miatt. Rendben leszek, akkor is ha piszoknehéz.