Szintén nem saját, de talán ez az írás tükrözi azt leginkább, hogy, hogy is érzek valójában.

Teherbe esés: amikor nem kerülök be az élőshowba

Egyszer egy közös ismerősünk benevezett egy tehetségkutató énekversenyre, amelyben elég sokáig eljutott, de az élőshowba kerülők közti válogatón kiesett. Miközben néztük, hogy csűri-csavarja a dolgot a mentora, hogyan próbálja finomítani a helyzetet és próbál némi lelket önteni belé, megszólalt a férjem:

- Milyen rossz lehet most neki! – utalt az ismerősünk csalódást és szomorúságot tükröző arcára.

Akkor éreztem először azt, hogy most el tudnám magyarázni neki és másoknak, hogy pontosan mit is érzek akkor, amikor...

A menstruációm második napján próbálok mindig pozitív hozzáállással felkelni (hiszen máshogyan biztosan nem is lehet, mert akkor fuccs az egésznek).

Beírom a naptáramba a ciklusom első napját, és kiszámolom, hogy mikor lesz ovulációm. Megnyitom az általam használt weboldalt, és már gépiesen pötyögöm be a dátumokat, a ciklus hosszát és kattintok. Tadáám, megkapom a lehetséges (elég valószínű) időpontot. Oké, fejben tartom, amikor hazajön a férjem, vele is memorizáltatom, hogy még véletlenül se felejtsük el. Oké, az információ rögzítve.

Kábé két hétig nyugiban vagyunk.

Aztán a dátum közeledtével már kezd pezsegni az élet. Tudjuk, hogy érdemes az ovuláció előtt és utána is próbálkozni (meg természetesen közben is). Szuper, betartunk minden okosságot és kevésbé okosságot (biztos, ami biztos), és utána várunk.

Kábé két hétig feszültségben, idegeskedésben, bizonytalanságban, gyomorgörcsben vagyunk.

Amikor közeledik a menstruáció időpontja, már minden testi jelzésre figyelek. Fáj a hasam? Hányingerem van? Feszülnek a melleim?

Néhány nappal korábban (mint az esedékes lenne) megérzem az első alhasi fájásokat. Ideges leszek és feszült, lehet, hogy ez normális és ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok terhes? Próbálom nyugtatni magam, gyakran megyek ki a mosdóba, ellenőrzöm, amit kell.

Semmi. Már borzasztóan kíváncsi vagyok, de szigorúan kivárom az elmaradt menstruáció első napját és akkor elhatározom, csinálok egy tesztet. Ketten megbeszéljük, hogy reggel végezzük el, mert az a legbiztosabb. Előző éjjel alig bírok elaludni és nem is alszom mélyen, fel-felébredek, kattog az agyam: Mi lesz ha...? És ha mégis az lesz? Félálomban pörögnek bennem a gondolatok. Csak ilyenkor lazítok a gyeplőn, mert éber, tudatomnál lévő állapotban nem beszélek arról, hogy mi lenne, ha terhes lennék... nem merek.

Reggel már az ébresztőóra jelzése előtt fent vagyok, forgolódom az ágyban, várom, hogy csörögjön, hogy itt az idő, indulás, hajrá. Nagyon zavar, hogy a férjem alszik, dühít, hogy ő hogy tud ilyen mélyen aludni, mikor én már tűkön ülök.

Aztán meghallom a csörgést, és mielőtt ő kinyomná, már kipattanok az ágyból és indulok a vécé felé. Bepakolok mindent, ami kellhet: műanyag pohár, papírtörlő, terhességi teszt. Hallom, hogy ő feltesz egy kávét, mosakszik, én pedig teszem, amit kell. Pontosan mérem az időt, 15 másodperc, aztán vízszintes felületre helyezem a tesztet, és akkor várunk.

Kábé két percig mások vagyunk, azok, akik lenni szeretnénk. Elképzelem, hogy pozitív lesz, hogy nagyot dobban a szívem és kicsit megszédülök. Hogy azt mondom:

- Basszus, ez pozitív, nézd meg!!! Ugye, ugye, szerinted is az???!!! Vagy nem???!!!

Közben tördelem a kezem és toporgok. Ő is azt mondja, hogy pozitív, és megölel. Úgy érzem magam, mintha egy felhőn pihennék, könnyű vagyok és testemet elárasztja a nyugalom. Együtt sírunk és nevetünk. Nekem már nem kell a kávé, hirtelen nem is tudom, mit egyek, igyak. Későn indulunk munkába, el is késünk, de mindketten vigyorgunk egész úton, és még az ellenőrnek is kellemes napot kívánunk.

Valahogy így képzelem.

Két perc múlva visszamegyek, semmi, hiába nézem, így-úgy. Kérem, hogy nézze meg, szerinte is negatív, megölel és kicsit sírok. Nehéznek érzem magam és karjai között kicsit elengedem a testem, de ő erősen tart. Megroppanok a kudarc súlya alatt. Nem vagyok se éhes, se szomjas. Nehezen készülődöm, késésben vagyok, de képtelen vagyok igyekezni.

Néhány nap múlva még mindig semmi, menstruáció sehol. Utánanézek az interneten, hogy ez lehetséges? Negatív terhességi teszt, mégis van baba?

„Igen, nálam nem jelzett semmit a teszt, csak a 6. hétben lett pozitív. Persze, akkor már tudtam, hogy terhes vagyok.”

- olvasom, és úgy érzem, van még esély.

Eltelik egy hét és egyre erősebb bennem az érzés, hogy lehet, hogy sikerül, hogy én is „élőshowban” megtapasztalom, milyen anyának lenni.

Néhány nap múlva bent vagyok a munkahelyemen, amikor megérzem az ismerős fájdalmat, görcsöl az alhasam. Nem a testi fájdalom az, ami a legrosszabb, hanem az, amit ez jelent. Ilyenkor érzem magam úgy, mint az ismerősöm. Mindent megtettem, számoltam, méregettem, vártam, figyeltem. Kihoztam magamból a maximumot, de ez nem volt elég.

Hiába bátorítanak, hogy nem csináltam semmit sem rosszul, csak most mások jobbak voltak (ők persze azonnal teherbe esnek), és hogy a következő „válogatókor” ismét megpróbálhatom (a következő hónapban, meg az azutániban, és azutániban stb.), egyáltalán nem bátorít, nem érdekel. Űrt érzek, most mi lesz velem? Hogyan tovább? Van tovább? Mit tehetek még?

Kimegyek a mosdóba, öntök magamnak egy pohár vizet és csak remélem, hogy a görcsoldó a szívfájdalmam is elmulasztja, mert holnap újult erővel kell felkelnem.

Forrás: http://bezzeganya.reblog.hu/teherbe-eses-amikor-nem-kerulok-be-az-eloshowba