0. nap (08.29.)

A nyaralásból hazafelé megjött. Örülünk, mert vártuk, hogy kezdhessünk és szomorkodunk, mert azért nagyon reménykedtünk, hogy spontán összejön.

1. stiumlációs nap (08.30.)

Éjjel alig aludtam, Tiboldot többször felébresztettem, hogy félek. Reggel szorongva mentem az orvoshoz. Amint odaértem rögtön behívott, pedig voltak páran előttem. Néha kezdem azt hinni, hogy nem csak én vagyok oda a dokimért, de én is jó páciens vagyok és az orvos is kedvel engem. Legalábbis kivételezettnek érzem magam. Tehát ahogy beértem és Szentiványi hozta a szokásos kissé "leszarom" stílusát amit imádok, rögtön elmúlt minden rossz érzésem. 12 őstüszőt látott. Most több gyógyszerrel kezdtünk, napi 175 gonal és 0,5 luveris az adagom. A cél az, hogy már az elején jó sok beinduljon. Kontroll pénteken. A lényeg, bicajozni szabad, ez most az új szerelem, így járok dolgozni.

Egy nappal megtoldottam a nyaralást, mert nem akartam szabadság után úgy kezdeni, hogy késve megyek be dolgozni. Otthon nekiálltam beadni az injekciót. Luverist felszívtam a fecskendőbe majd belefecskendeztem a porba. Ezek után azt látom, hogy valami tócsa van a tégely alatt... Mint kiderült repedt volt az üveg a gyógyszer pedig kifolyt. Elsőre persze pánikba estem, majd ugrasztottam Tiboldot, hogy szerezzen nekem helyette egy másikat. Szerencsére ő közel dolgozik a BMC-hez, simán megoldotta.

2-3 stimulációs nap (08.31-09.01)

Kapom a szurikat, reggelente félálomban Tiboldtól. Ami fura, hogy a sokkal vékonyabb tűvel adott gonal az ami fáj és vérzik rendszeresen. Elkezdtem használni a lidocain kenőcsöt, de semmit sem ér. Nem érzem még azt a kapcsolatot vagy mit amit májusban éreztem a tüszőkkel. Nem érzem, hogy nőnek.

4. stimulációs nap (09.01.)

Reggeli része a dolgoknak ugyanaz, mint a korábbi napokban. Délutánra rosszul lettem. Először csak a fejem fájt, majd szédelegtem. Hazafelé Csillaghegyen bicajostól felszálltam a HÉV-re. Mire leszálltam, már hányingerem is volt, alig vártam, hogy hazaérjek. Otthon beborultam az ágyba, gondoltam csak kimerültem. De csak egyre rosszabb lett. Végighánytam a délutánt, estére már hőemelkedésem is volt. Éjjel is rosszul aludtam.

5. stimulációs nap (09.02.)

Reggel, már hasmenésem is volt a hőemelkedésből pedig láz lett. Tibold elvitt a BMC-be, ott miután az asszisztens látta rajtam, hogy rosszul vagyok, soron kívül behívatott az orvossal. Szerencsére csak egy vírus vagy gyomorrontás és nem túlstimuláció, amit a tünetek alapján előre nem lehetett 100%-kal kizárni. Viszont a tűszökből nagyon kevés van, csak 5 és azok se túl nagyok. Így emeltünk az adagon. Jelenleg 200 gonal, 1 luveris.

6. stimulációs nap (09.03.)

Semmit nem érzek még mindig. Ami kifejezetten nehezemre esik, hogy megigyam a fehérjét és eszembe jusson bevenni a terhesvitamint.

7. stimulációs nap.

Tegnap Tibold legénybúcsúban volt a Balatonon, úgyhogy megint magamnak adtam az injekciót. Reggel bekentem a hasam a lidocainnal, majd elkezdtem összekészíteni a szurikat. Mától már a cetrotideot is szúrom. Elég sokat szöttyögtem mire minden készen lett. Az első a cetrotide egyáltalán nem fájt, nem is éreztem. A luveris is csak egy pillanatig, a gonal is jobb volt, mint az előző napokban. Úgyhogy megvan a megoldás, a lidocaint picit hagyni kell mire hat. Miért nem gondoltam erre korábban is?

TADADAM és a jó hír: Este pict fájt a hasam. Most először éreztem a tüszöcskéket, hogy nőnek.